Ébred a vulkán – Tudj meg többet a tűzhányókról!
Az éjszaka csendjét halk morajlás zavarja meg, amely egyre erőteljesebb robajjá, majd szinte fülsiketítő dübörgéssé erősödik. Hirtelen szürke füst tör elő az addig nyugodtnak látszó domb tetejéből, és robbanások kíséretében kezdetét veszi a kilométerekről is látható tűzijáték. Hömpölygő tűzfolyó zúdul lefelé a domboldalon – látványa egyszerre magával ragadó és tiszteletet parancsoló. Kitört a vulkán.
A hatalmas robajjal járó tűzijáték óriási kőzetdarabokat szakítva ki a vulkán oldalából, teljes erejét megmutatva sziporkázik, majd néha szinte csak fáklyaként világítva megpihen, hogy aztán új erőre kapva tombolhasson tovább. Ahogy a hegy gyomrában felgyülemlett gázok veszítenek erejükből, a vulkán lassan pihenőre tér.
Álmában füstöl egy picit…
Mikor mondjuk, hogy alszik a vulkán? Egyszerűen talán úgy válaszolhatnánk a kérdésre, hogy akkor, amikor éppen nem lövell tűz- és kőbombákat, de ez így nem egészen igaz. Két kitörés között a tűzhányó sok mindent csinálhat: például füstölöghet, gázokat eregethet, vagy vizet lövellhet a magasba.
A vulkánkitörését a hő hatására kitágult gőzök és gázok okozzák. Ezek a kitörést követően is jelen vannak, de most már könnyebben utat találnak felszínre a hasadékokon át. Ezeknek a gázfeltöréseknek többféle neve lehet. A fumarólák magas hőmérsékletüknek és nyomásuknak köszönhetően általában nagy robajjal törnek a felszínre, és kéntartalmuk miatt sárga színűek. Ha ugyanezek a gázok alacsonyabb hőmérsékletűek (kevesebb mint 400 C), így nyomásuk is kisebb, szolfatara a nevük. A legveszélyesebbek a 150 C alatti hőmérsékletű mofetták, amelyeknek sok szén-dioxidot tartalmazó gőze mérgező, de szagtalan és íztelen, így jelenlétük nehezen felismerhető.
Tűzből víz
Az úgynevezett bojler-hatás következtében a tüzes magma még sokáig képes környezetét felmelegíteni, ezért a vulkánosság utóhatásai a kitörés után hosszú ideig érzékelhetőek. A felszín alatt található felhevült, magas nyomású víz időnként akár 40 méter magasságú vízoszlop formájában tör a felszínre. Ez a meleg szökőforrás a gejzír, ami elsősorban Izlandon, Kamcsatkán és Új-Zélandon figyelhető meg – neve is izlandi eredetű.
A víz felszínre jutásának kevésbé látványos módjai is ismertek. Ha a víz nagyon sok szén-dioxidot tartalmaz, savanyúvízről beszélünk, ha viszont ásványianyag-tartalma több mint 1 mg/liter, akkor ásványvíznek hívjuk.
Megbékélt hegyek
Egyik-másik vulkán akár évszázadokra is beszünteti működését, de nem alszik igazán: belsejében itt munkálkodnak a Föld irdatlan erői, hogy aztán váratlanul újra kezdődjék a pusztító tűzijáték. Léteznek viszont olyan szunnyadó vulkánok is, amelyek emberemlékezet óta nem törtek ki soha, noha a geológiai vizsgálatok szerint megvolna rá a lehetőség.
Számtalan egykori tűzhányó azonban végleg kialudt már, és nem is ébred fel soha többé. Nem füstöl, nem morajlik, és talán álmában sem gondol már izzó lávafolyamra. Békés, oltalmazó hegyként uralkodik a tájon: oldalán szőlő terem, eldugult kráterében csordák legelésznek vagy tavacska tükre csillog, aljában forrás fakad, és csak jellegzetes kúp alakja vagy beomlott kráter peremének töredezett karéja emlékeztet az egykori szeszélyes, forróvérű tűzhányóra.