Ki találta fel az írást? – A jelek születése

Ki találta fel az írást? – A jelek születése

Az írás mintegy 5000 éve létezik: a különböző írásjelrendszerek kialakultak, változtak és eltűntek – hacsak nem maradtak ránk valami csoda folytán. Valamennyi írásrendszer új találmány.

Földből és nádból

A találmány nem túl régi. A Kr. e. 4. évezredben a Közép-Keleten, a Perzsa-öböl és Bagdad között egyre-másra születtek a technikai újítások. Ezzel párhuzamosan Sumer lakosainak szükséges volt a számolásra, állataik és javaik számon tartására, üzeneteket kellett rögziteniük és átadniuk.

Az általuk kidolgozott jelrendszerrel nem a nyelv hangjait írták le, hanem jelképeket: piktogramokat ábrázoltak. A marhát marhafejjel, az árpát kalásszal, a vizet pedig két hullámzó vonallal jelölték. Mivel Mezopotámia bővelkedett agyagban, ezért Sumerben, a kiégetett, általában 15×15 cm-es anyagtábla lett az írás hordozója.

Anatóliától Iránig és Egyiptomig szárított földből készült tárolóban elhelyezett agyagérméket vagy calculusokat használták az állatállomány vagy a gabona mennyiségének feljegyzésére a neolitikumtól kezdődően.

Az írnokok arra törekedtek, hogy a sumer nyelv minden szavára külön jelölést találjanak. Az írónád háromszög alakú vége hegyesszög vagy ék alakú jeleket karcolt az agyagba, és ezzel nevet adott a legrégibb írásrendszernek, az ékírásnak. A sumerok szállítható hordozón, látható nyomokkal rögzítették a szerződéseket, gazdasági, közigazgatási vagy vallásos írásokat, és az első irodalmi szövegeket, köztük a Gilgames-eposzt. Az ékírás képei az idők folyamán az ún. föníciai ábécében már – a későbbi latin betűk elődjeiként – egyszerű, néhány vonalas jelekké koptak.

Íme, több mint 5 évezreddel ezelőtt Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz partján, de szinte ugyanabban az időben Egyiptomban is, a Nílus partján megjelent a világtörténelem egyik legfontosabb felfedezése: az emberek végre írásban rögzítették azokat az információkat, amelyeket nem tudtak emlékezetükben megőrizni.

Jóslatok, szent írások Kínában

A Kr. e. 2. évezredből fennmaradt első ismert kínai írások szarvaslapockára vagy teknősbékapáncélra feljegyzett jóslatok voltak. Ez az írás a modern kínai írások őse. A kínai írásban léteznek egyszerű jelek (kulcsok) és származékos jelek, amelyeket több kulcs összeállításával képeznek: ezek a kombinációk vagy jelentés- vagy hangértékkel bírnak.

Fakéregre írt könyvek az isteneknek

Az írás feltalálása a Kolumbusz előtti idők Amerikájában is megközelítőleg a Kr. e. 2. évezredre tehető: az olmék civilizációból már ismerünk naptárakat. A zapotékok a Kr. e. 7. évszázadban jelekkel írták leg uralkodóik és hódításaik történetét. A maják glifekből álló írása a 3. és a 9. század között egyszerre jelezte a hangokat és a fogalmakat. A matematikában egy kagyló jelképezte a 0-t, egy rúd ábrázolta az 5-ös számot és egy pont az egyes számot. Az írást hitük szerint az istenek találták fel és adták át az embereknek, ezért tehát a felsőbb elitnek volt fenntartva: a síkvidéki majáknak csak körülbelül egynegyede tudott olvasni és írni! Amikor 1520-ban megérkeztek a spanyol hódítók, ezen a területen is bevezették a latin ábécé használatát.

Afrikai írások

Afrika, amennyire gazdag nyelvekben éppen annyira sok írásrendszerrel dicsekedhet. Sokáig úgy tekintették, hogy Afrikában nem volt írás, de ez a kontinens – az emberiség bölcsője – nemcsak szóbeli hagyományokkal bír, hanem itt születtek a legrégebbi és újkori írásrendszerek is. A 19. században találták fel Libériában a vai, Nigériában a nsibidi, Kamerunban a bamoun, Maliban a bambara-masaba (mandingo) és Guineában a nko írást. Hogy kik voltak a feltalálóik? Néhány különlegesen ihletett ember isteni kinyilatkoztatás útján vagy látomásában jeleket látott, amelyeket aztán hivatali, bírói döntések és jogszabályok vagy mesék és levelezések feljegyzésére használt. Ezeket a közép- és nyugat-afrikai írásrendszereket gyakran csak az őket megalkotó királyok uralkodása idején használták.

Az ábécé forradalma

Az ábécé feltalálásával, vagyis egyetlen betűnek egyetlen hanghoz történő hozzárendelésével az írás igazi forradalmi változáson ment keresztül. A föníciai ábécét 3000 évvel ezelőtt találták ki, és valószínűleg ez a világ össze mai latin, arab és cirill típusú ábécéjének közös őse.

A föníciai betűk nyomába szegődbe beutazhatnánk a Földközi-tengert egyik végétől a másikig! Az arameusok a föníciai betűket elterjesztették Egyiptomtől az Indusig. A föníciai ábécéből származó héber ábécé csak a mássalhangzókat jelöli. Az arab írás, amely a 7. századi Arábiában a Korán kinyilatkoztatásainak hordozója volt, az arámi írásból kialakított 28 jelet használja. Mint a legtöbb sémi írásban, itt is csak néhány magánhangzót jelölnek. A görögök átvették a huszonkét föníciai jelet, és magánhangzókkal kiegészítve hozzáigazították saját nyelvükhöz. Az etruszkok, majd a latinok is ebből az ábécéből örököltek. Az orosz ábécé, amelyet Cirill és Metód szerzetesek tiszteletére cirill ábécének neveznek, szintén görög eredetű.

Az 1890-es évek végén Ndzsoja, a Kamerun területén alakult állam, Bamoun uralkodója kitalált egy olyan írást, amelyet a palotában használtak és az iskolában tanítottak, mindaddig, míg a francia közigazgatás 1916-ban be nem tiltotta.

Indiában a Kr. e. 4-2. évezredig tartó Indus-völgyi civilizációból egy máig megfejtetlen írás maradt fenn: a több mint 2000 pecséten szereplő indusi írásjelek titkát eddig még nem sikerült megfejteni. Még azt a nyelvet sem ismerjük, amelynek az átírására szolgált.

Ezzel szemben Asóka király Kr. e. 3. századból származó rendeleteiből kiderül, hogy Indiában – Görögországhoz hasonlóan – az írás híven tükrözte a beszélt nyelvet. A bráhmi és a kharosti írások pontosan jelölik az indiai nyelvek magánhangzóit és mássalhangzóit egyaránt.

Európában az északi germánok több mint 1500 évvel ezelőtt találták ki saját betűiket, a rúnákat. A 14. századig a vikingek 24 betűből álló rúnaábécéje, a futhark három csoportra volt osztva, melyek mindegyike egy-egy germán istenséghez kapcsolódott.

A könyvoldaltól a monitorig: az írás újrafelfedezése?

A írás a mai ember számára összekapcsolódik a képekkel és a hangokkal: a papír és a számítógép képernyője között lavíroz. Vajon a monitor lenne az írás legújabb hordozója? Lehetséges, hogy mindenki új írást talál ki? Az írás, amelyet manapság megszerkesztenek, lefuttatnak vagy kitörölnek, a nyelvektől és hordozója mulandó voltától függetlenül járja körbe a világot.

Az okostelefon megjelenésével 2006-ban megszületett a multimédia fogalma, amely egyesíti magában az írást, a hangot és a képet. Az írás tárgyai jelek által kódolt, numerizált változatokban már nem csak betűk. A kódok birodalmának beköszöntével új grafikai univerzumok jönnek létre. Láthatjuk tehát, hogy az írás időről időre újabb és újabb szerepekre tesz szert.

Az írni ige eredeti jelentése: vésni – vagy összeállítani?

Betűket vésni: scribere latinul, écrire franciául, escribir spanyolul, scrivere olaszul, schreiben németül, schrijven hollandul. Az írni ige jelentéstörténete mindig érintkezik a bemetszés, vágás, tépés, faragás vagy bevésés fogalmával. Ugyanez az értelme a görög graphein szónak is, ami egyszerre jelenti azt, hogy írni, rajzolni és vésni. A sémi nyelvekben az arab ktb valakinek a maga mögött hagyott nyomát jelenti, de felidézi az összegyűjtés fogalmát is (katiba: sereg, embertömeg). Őizlandiul, szászul és gall nyelven a runar szó a titokra és a suttogásra emlékeztet. Vajon volt-e valaha írás, amelynek ne lettek volna titkai?

Post a Comment